Közel 2 hónapos bezártság és elszeparáltság után végre ismét kijutottunk a természetbe. Mivel a feleségem nem egy túrázós típus, de neki is szüksége volt már egy kis kimozdulásra, így egy igazán könnyű, családbarát kirándulást terveztem a 2020-as Koronavírus járvány korlátozásainak enyhítése utáni első szombatra. Így kötöttünk ki Szilvásváradon és a Bükk-fennsík egyik könnyen megközelíthető kilátópontján a Három-kő-n, amit akár kisgyermekes családoknak is bátran javaslok.
Kezdem is az elején. Szóval. Hosszas kijárási korlátozás, vírustól való rettegés, stb, borítékolható volt, hogy Magyarország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja nem csak nekem jutott eszembe. Dél körül érkeztünk meg, a Szalajka-völgy bejáratában lévő parkolóban már 11 óra körül igencsak sok autó parkolt. Sebaj, mivel ahogy említettem a feleségem nem egy túraguru (egészségügyi okok miatt!), így kifizettem az 1700Ft-os jegyet (2020.05.09-i ár), mellyel egészen az Olasz-kapuig fel lehet menni (a Bükk-fennsík egyik kapuja). A felfelé vezető út felén megálltunk a Millenniumi kilátó parkolójában, és felmentünk szétnézni a kilátóba (felnőtt jegy 500Ft). Az időjárás csodálatos volt, a Tátra sziluettje is látszott a távolban, csodálatos színekben pompázott az üdezöld erdőség. Beszéljenek magukért a képek.
[addthis tool=”addthis_inline_share_toolbox”]
A kilátót magunk mögött hagyva folytattuk utunk a felső parkoló irányába. Az aszfalt nem legjobb minőségű, kátyús és néhol annyira szűk, hogy 2 autó szinte nem is fér el egymás mellett. Az utat külön kalandossá teszi, hogy rengeteg hajtűkanyar van benne, ami a sziklafalak miatt teljesen beláthatatlan, így a többi autós, biciklis és persze saját magunk testi épsége miatt az ilyen helyeken bőszen nyomkodtam az autó dudáját, nehogy meglepetés érjen bárkit is. A faluból számítva kb 12km-es út végén a parkolóban egy tucat autó állt, parkolóhely így volt bőven.
Innen már gyalogosan indultunk tovább (lásd GPS track) az aszfaltcsíkon. Gyönyörű, virágokkal teli rétek mellett haladt utunk, néhol erdőrészeken át. Elértünk a Zsidó-réthez ahol már murvás, erdei úton folytatódott a séta a lankás fennsíkon. Sok emberrel találkoztunk, komoly túrázókkal, kisgyermekes kirándulókkal és kerékpárosokkal. Kb 1 óra alatt el is értük a Béli bükkre néző sziklaletöréses, 904m magasságban fekvő Három-kő természetes kilátóhelyet. Viszonylag sok kiránduló és túrázó pihent itt és gyönyörködött a tájban a szikrázó napsütésben. Íme pár fotóm a pazar kilátásról:
Miután kigyönyörködtük magunkat, ugyanazon az úton ahol jöttünk, visszasétáltunk az autóhoz és hazafelé vettük az irányt (egy kis szilvásváradi barátlátogatást követően).
Összegzésül, ezt a valamivel több, mint 7km-es kirándulást nyugodt szívvel ajánlom bárkinek aki szeretne kimozdulni a természetbe, de nem akar egy egész napot erőltetett menetben átgyalogolni, egy kellemes délutáni sétának pont jó. Szintkülönbség alig van benne (kb 150m oda-vissza összesen) ami bárki számára könnyedén teljesíthető.
Frissítés (2020.05.23.)
Eme leírásom hatására egy régi baráti pár megkért, hogy legyek a kísérőjük erre a sétára. Hát lehetett volna nekik nemet mondani? A kép abszolút nem beállított, Emese (3 éves) majdhogynem végig a saját lábán tette meg az utat, Dórika (1 éves) „csak” párszáz métert tett meg apa és anya segítségével a lábán, de a hordozóban egész jól bírta az utat. Három-kő előtt kb 800méterrel vissza kellett fordulnunk, de ez is nagyon szép teljesítmény volt, köszönöm nekik az élményt! A kép a család engedélyével készült és került ki.
Teljes képgaléria:
Ha ez a cikk/poszt tetszett, akkor ezek is érdekelhetnek:
