Az Afrikai fehérhasú törpesün bemutatása

Előre leszögezném, ez az Afrikai fehérhasú törpesünöket bemutató sorozatom nem egy komoly szakkönyvet hivatott kiváltani, a témákat jóformán csak érintőlegesen vesézem ki, amolyan kedvcsinálónak szánom és a saját, 2015 óta összegyűlt tapasztalataim írom le. Aki kedvet kap, az mindenképpen járjon utána jobban a témának és ne spóroljon 1-2 szakkönyv megvásárlásán.

Amióta az eszemet tudom állandóan volt valamilyen kisállatom a lakásban. Kezdetben halak, majd kisemlősök (hörcsög, fehér egér) majd kétéltűek (Tűzgőte, Karmos béka, Kék páncélos rák) ezután megérkezett kb. általános iskola felsőben az első Vörösfülű ékszerteknősöm (aki most nagyjából 25 év elteltével is még velem van és köszöni jól van). Ezek mind olyan állatok, akik amolyan dísze a lakásnak egy szépen berendezett élőhellyel, de komolyan foglalkozni (csúnyán fogalmazva játszani) nemigazán lehet velük. Emlékeim szerint 2013 körül találkoztam először az Afrikai fehérhasú törpesünnel az interneten, mint kiskedvenc. Azonnal beleszerettem a leírás alapján és megfordult a fejemben, hogy Teki mellé jó lenne valaki, akit munkából hazaérve lehet babusgatni. (Később lesz szó róla, hogy ez azért nem ennyire egyszerű…) Szóval 2015-ben eljött az idő, viszonylag friss élettársi kapcsolat, költözzünk össze és mivel a párom is szerette a kis cuki dolgokat, feldobtam, hogy mit szólna egy sünhöz. Hátulról támadva elkezdtem tenyésztők oldalait nézegetni, Facebook csoportokat bújni és szakirányú (magyar és külföldi) weboldalakat olvasni. Természetesen kezdtem a baba sünik mutogatásával, mert hát ki tud nekik ellenállni? 🙂 Rá is bólintott, hogy legyen egy sünink.

Indygo_baba

Indygo mielőtt hozzánk került
Fotó: Zárdáné Bak Melinda

Keleti sün és az Afrikai fehérhasú törpesün közti különbségek

Előszöris tegyük tisztába, hogy a nálunk őshonos Keleti sün (Erinaceus roumanicus) és a kedvencként tartott Afrikai fehérhasú törpesün (Atelerix albiventris) közel sem ugyan az. Máshogy néznek ki, máshogy táplálkoznak, más körülmények közt élnek és más kontinensen telnek hétköznapjaik. A három legfontosabb eltérés, hogy a Keleti sün jellemzően mindenevő (de rá sem jellemző, hogy a mesekönyvekben látott módon almával a hátán szaladgálna), míg az Afrikai fehérhasú jellemzően a húst részesíti előnyben (de erről részletesen később írok).
A másik lényeges dolog, hogy a nálunk őshonos Keleti változat sokkal robosztusabb, testesebb és hatalmas tappancsai vannak (ásó lábak).

keleti_sun

Keleti sün

keleti_sun_vs_afrikai_feherhasu_torpesun

Keleti sün és Afrikai fehérhasú törpesün közti különbségek

Meg kell jegyeznem, hogy a mi kertjeinkben cirkáló tüskések téli álmot alszanak, míg a kedvencként tartott tűpárnákat TILOS hagyni hibernálni (erről szintén később írok részletesen).
Végül a keleti sünről tudni kell, hogy roppant gyorsan teremt kapcsolatot az emberrel és szokik az emberekhez. Ezért is lehetséges, hogy a kertben cirkáló segédkertész előbb-utóbb a házak bejárata környékén is kiköt, vagy ha kutya/macska van megdézsmálja annak élelmét. NAGYON FONTOS, MINDEN SÜN LAKTÓZ ÉRZÉKENY!!! Vagyis A LEGROSSZABB DOLOG amivel kedveskedhetsz neki, az A TEJ. Ha jót akarsz tenni egy hozzád tévedt Keleti sünnel akkor néhány marék kutyatápot és egy tál friss vizet érdemes kitenni neki, meg fogja hálálni a környező rovarok begyűjtésével.
Létezik még ezen a kettőn kívül sok féle sün, füles sün, sün tanrek, tarajos sül, stb, de ezek nincsenek igazán elterjedve házi kedvencként (igaz tudok egy tenyésztőt, aki tanrekekkel is foglalkozik).

Sün félék

Kinek való a sün?

Ennyi bevezető és (eme ismertető megírásakor) 5 év elteltével lássuk ki az, akinek a sünt ajánlom, mint hobby állat.
A sün alapvetően éjszakai életmódot folytat, de legalábbis az esti órákban kezd aktív lenni, amikor már az ember letelepszik, készül eltenni magát másnapra. Nekünk pont emiatt is esett a választásunk a sünre, mint első közös kiskedvencre. Ha az ember 8-16:30-ig dolgozik, akkor egy átlagos kisállat (tengerimalac, csincsilla, törpe nyúl) akkor aktív amikor épp nincs otthon senki. Namármost a sün tökéletes ilyen szempontból, az ember haza ér, megvacsorázik, elpakol és kb. akkor tudja letenni a hátsóját pihenni, amikor a tüskés elkezd mocorogni, ébredezni, így az esti órákban akár TV nézés közben is jól el lehet lenni velük.
A sünök mindegyike önálló személyiség. Az első sünim (Müni) egy eleinte zárkózott, puffogós tűpárna volt aki rosszabb napjain kompresszort megszégyenítő módon fújtatott ha nem volt kedve valamihez, a jelenlegi (Indygo) pedig a kezdetektől fogva kezes, minden buliban és ramaruziban résztvevő, kíváncsi kis rosszcsont. A viselkedésről hamarosan írok bővebben, de előbb néhány példa, hányféleképpen képesek a gazdin lazulni.

Meddig él egy sün?


Kisállat választáskor szempont lehet az élettartam. A törpesünök átlagosan 6 évig élnek, de hallottam már 9 éves példányról is. Azt érdemes tudni, hogy a 3. életév környéke vízválasztó, ebben az életkorban nem tudni miért, de elég magas a sünök halálozása. Ha ezt az időszakot túléli, akkor viszont már nem lehet nagy gond újabb 3 évig.

 

Gyereknek vegyünk e sünt?

Nos, én azt mondom lehet, ha elég érett hozzá és a szülő is minden segítséget megad a kezdetekkor. Nekem 30 évesen lett sünim, de már óvodás koromban is én tisztítottam a halas akváriumom (szülői segítséggel persze). Szóval nevelés kérdése. Meg kell tanítani a gyereknek, hogy hogyan fogja meg a sünt, hogy ne fájjon neki, valamint, hogy ők sem szeretik ha fel vannak ébresztve (neked sem tetszene, ha éjjel 2-kor felráznának hogy játsz valakivel). Ez utóbbi azért lehet problémás, mert a süni kb. akkor kezd aktív lenni, amikor egy kisgyereknek már lövik a pizsit.

A sün viselkedése

A sünök éjszakai állatok így adja magát, hogy ebben az időszakban aktívak. Természetesen ez is sün függő, akadnak köztük is notórius éjjeli (nappali) baglyok, de induljunk ki abból, hogy a kis tüskés megjelenésére a kora esti órákban számíthatsz és éjszaka fog tevékenykedni, lefoglalni magát. Jön, megy, intézkedik, ételt keres, túr, ás, futókerekezik, lakberendez. Ez mind mind kisebb nagyobb zajjal, neszezéssel jár.

Sün LAK felborítva

Pl. Ilyen amikor értetlenül nézi, hogy is borult fel a háza

De lássuk a tényleges viselkedést. Tüskés barátaink alapjában véve óvatos, félős természetűek, a természetben (ragadozó létükre) zsákmányállatok is. Ha veszélyben érzik magukat, jellegzetes módon összegömbölyödnek, kifeszítik tüskéiket mint többszáz apró dárda és hangos puffogó hangot hallatnak.Valahogy így (köszönöm a prezentálást néhai Münimnek):

Viszont azt is meg kell említsem, hogy a fogságban tenyésztett sünök habitusa szorosan összefügghet a színükkel. Jellemzően a sötétebbek, úgymond sztenderd színek (mint amilyen nekem Müni volt) “vadabbak”, mint az inkább világos tulajdonságokat (pl Indygom) hordozó társaik akik jellemzően szelídebbek, simulékonyabbak. Természetesen kivételek itt is lehetnek, ez erősen nevelés kérdése is.
A jó tenyésztő ezt már születésüktől kezdve próbálja alakítani a kézhez szoktatással. De ahogy már írtam minden sün önálló személyiség, 2 egyforma nincs köztük. Münim nagyon sokáig nem szerette a közvetlen foglalkozást, ha kivettem, átállt kompresszor üzemmódba (lásd videó) úgy fújtatott, kifeszített tüskékkel „pattogott”, hónapokra volt szükség mire kemény munkával és sok törődéssel összeszoktunk. Természetesen utána teljesen megszelídült, hívásra jött mint egy kiskutya és ha kivittem a kertbe nem menekült, próbált elszaladni, hanem folyton követett, a nyomomban volt, arra kellett vigyáznom, hogy rá ne lépjek.

Indygóval teljesen máshogy alakult a dolog, ő a kezdetektől fogva egy igazi tünemény, konkrétan a tenyésztő tenyeréből ő maga sétált át az enyémbe amikor magunkhoz vettük. A nálunk töltött immáron 2 éve alatt (eme írás megírásáig) egyszer sem puffogott vagy viselkedett ellenségesen, sőt ő kifejezetten jelzi ha törődésre vágyik, olyankor megáll a terrárium hozzánk legközelebbi sarkában és ha nincs rá reakciónk két lábra áll és elkezdi kaparni az üveget. Ekkor ha berakom a tenyerem rááll és néz felfelé, hogy indulhat a lift és kezdődhet a móka (ami lehet rohangálás a szobában vagy egy újabb szundi a gazdin).

Tapasztalataim szerint a sün önszántából NEM HARAP, legalábbis nem okoz szándékosan fájdalmat. Vagyis ez így nem teljesen fedi a valóságot, lássuk mikor harap a sün. Ez olyankor fordult elő esetünkben, amikor valami új szagot érzett. Mivel nem tudja megkérdezni mi az, így kóstol. Ez van, hogy sikerül fájdalom mentesen nyalogatással, de van hogy egy kisebb harapással veszi a mintát.

Vannak szagok amikre kifejezetten haragszik, ilyen a fertőtlenítőszer vagy épp a körömlakk (ezért a feleségem nagyobb veszélyben van, mint jómagam), de én is jártam már pórul, hogy egy vadi új pólómnak a műanyag szagát épp a hmm hogy is írjam mellkasom legérzékenyebb pontján sikerült megkóstolnia aminek egy 4 napon át megmaradó duplapötty (vámpírfogak) lett az eredménye.

És jöjjön a legérdekesebb része a sünök viselkedésének, ha már a kóstolás a téma. A kis kaktuszmalacoknak van egy olyan hóbortja, hogy mindent (de tényleg MINDENT) amivel első alkalommal találkoznak azt a már említett módokon megkóstolják, megnyalogatják, alaposan körbe szaglásszák (ilyenkor úgy jár az orruk égnek meresztve, hogy majd letörik). Ez eddig rendben is van, a kutya is nagyjából így működik. De a sünnek ez nem elég, ugyanis ők úgy memorizálják ezeket a frissen szerzett ingereket, hogy a szájukban a nyálukkal összekeverik a vett mintát és jó alaposan (esetenként teljesen kifordulva, kitekeredve) felkenik a hátuk közepére, a nyakukra, az oldalukra, magyarán bárhova. Ez egyrészt igen vicces külső szemlélőként, másrészt ez a massza mondjuk egy friss nyers hal esetében rettentő büdös is tud lenni, ami már más megvilágításba helyezi a helyzetet. De gondolj csak bele, adott egy hófehér sün és a sütőtök, cékla vagy a friss fű esete. Hagyok időt…

Most, hogy a röhögőgörcs alább hagyott folytathatjuk is. És a legszebb az egészben, hogy ettől a masszától nem érdemes azonnal megszabadítani a kis malacot, ugyanis akkor nem biztos, hogy a foglalkozás eléri célját és a következő alkalommal újra eljátssza ezt ugyanazzal az étellel (vagy épp más dologgal). Szóval, hogy ne legyen örök körfogás Sün Balázs és a nyers hal esete, érdemes rajta hagyni legalább egy napot és utána megszabadítani tőle, akár törlőkendővel akár fürdetéssel.
A viselkedéshez tartozik még érintőlegesen, hogy ugyan a sünök nem adnak ki hangot alap esetben, de alvás közben gyakori, hogy „csipognak”. Az az elfogadott magyarázata ennek, hogy vagy horkol, vagy álmodik (ez valószínűleg sosem derül ki). Maradjunk annyiban, hogy egy igen erős cukiságfaktor még akkor is, ha épp durmolnak. Az alábbi videókkal szemléltetném ezt a jelenséget

Ha sikerült meghoznom a kedved eme kedves lényekhez, a leírás folytatásában az elhelyezésükről, igényeikről fogok írni.

A sorozat minden részét Zárdáné Bak Melinda, a Sünológia c. könyv szerzője, az Alag-Dombi Agár és Törpesün Kennel tulajdonosa, valamint a Magyar Törpesün Tenyésztők és Tartók Egyesületének (MTTE) elnöke ellenőrizte publikálás előtt.  Köszönet érte!

Ha tetszett a bejegyzés

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: reddit
Reddit
Megosztás itt: pocket
Pocket
Megosztás itt: email
Email

Ezek is érdekelhetnek: