Az Afrikai fehérhasú törpesün sorozatom első része (a sün bemutatása) után itt a folytatás a lakhelyéről és annak berendezéséről. Bemutatom a legelterjedtebb tartásmódokat (terrárium, bútor, ketrec) és az is részletezve lesz, hogy ezeknek mit érdemes tartalmaznia az alomtól indulva az etetésen/itatáson át a játékokig.
A sün elhelyezése a lakásban
Ahogy már az első részben írtam, a tartásuk nem különösebben nehéz, így az elhelyezéssel kapcsolatosan csak néhány egyszerű szabályt kell betartani. Lényegében a két legfontosabb dolog, hogy a sün ketrecét ne érje erős, közvetlen tűző napsütés és huzat (ez utóbbi ketrecben való tartás esetén különösen fontos). Ha földre van lerakva a ketrec vagy terrárium érdemes alá vágni a hőszigetelés miatt egy legalább 2cm-es hungarocell lapot (tüzépeken filléres tétel, házak hőszigetelésére használják). A zajokra nem különösebben érzékenyek, nekünk eddig minden sünink a nappaliban volt és látszólag sem a tv, sem a zenehallgatás, sem a porszívó nem érdekelte őket, nappal szépen elvonultak és aludtak. Értelemszerűen egyik tevékenység sem egy rock koncert hangerejével vetekszik.
Amit az elhelyezésnél figyelembe kell venni, hogy mivel éjjel aktív, így egyeseket zavarhat a matatása, lakberendezése, futókerekezése, rágcsálása, ami folyamatos neszekkel jár. Én személy szerint szeretem hallani, hogy aktív, engem nem zavar, de van akit viszont nagyon is.
[addthis tool=”addthis_inline_share_toolbox”]
A sün szállása
A törpesünöket alapvetően 3 féle lakhelyen tartják:
Terráriumban (én ezt a módot választottam)
Ketrecben (Marietta sünije, Liza)
Sünbútorban (Edina fotója)
Mindre igaz, hogy mivel a sün mozgásigénye nagy, így legalább egy 100cm X 50cm alapterületű élőhelyet kell számára biztosítani (egy állat esetén). Ez a minimum, ennél csak nagyobb legyen, kisebb semmiképp. Ketrecnél és bútornál a magasság lényegében nem számít (persze azért legyen levegője bőven, de mivel nem fog ugrálni és mászni így nem kell nagyon magasnak lennie, más módon pedig nem tud megszökni.
Terráriumnál ajánlatos a legalább 40cm-es magasság, ugyanis a sünök nagy szabadulóművészek és okosabbak annál, mintsem gondolnád (az első sünim pl. rájött, hogyha a házát a terrárium széléhez tolja, akkor ki tud szökni belőle, ami 2 alkalommal össze is jött neki). Szóval az általam használt terrárium 120x50x50cm-es méretekkel rendelkezik. Valamint említett okból érdemes tetőt is tenni rá (ha másnem egy dróthálót valami esztétikus fa kerettel ami megakadályozza mind a szökést, mind azt, hogy beleeshessen valami ami sérülést vagy komolyabb bajt is okozhat (pl polcról leeső virág, könyv). És arról se feledkezz meg, hogy ha más állatod is van (kutya, macska), akkor ők is mutathatnak komolyabb érdeklődést a sün iránt amikor épp nincs otthon senki.
Hogyan rendezzük be a sün lakosztályt típustól függetlenül?
Én jelen pillanatban Indymnél a természetes tartásmódra álltam rá és eme leírás pillanatában 1,5 évnyi tapasztalat után abszolút nem bántam meg, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Részletes leírást ITT találsz róla.
Lássuk mi az elterjedt hazai körökben: Az aljzat mindenképp valami jó nedvszívó anyag legyen. Az első sünimnél ahogyan nagyon sokan én is forgácsot használtam. Ennek hátulütője, hogy legalább hetente cserélni kell, főleg ha a süni nem teljesen van az alomtálcára szokva. A forgács minőségi, fertőtlenített, csírátlanított legyen (állatkereskedés, állatpatika). A fatelepekről, bútorgyárakból származó forgács vegyszerekkel, ragasztóval szennyezett lehet (az egyéb szennyeződésekről, akár fémforgácsról nem is beszélve). Még a megfelelő helyről vásárolt forgáccsal is előfordulhat a gombás megbetegedés (főleg nyáron, a fülledt melegben), de a betegségekről később lesz szó.
Ha valaki allergiás a forgácsra, remek alternatíva a papír alom, viszont jelentősen drágább, mint a föld/homok vagy a faforgács.
A pelletet hanyagoljuk, mert nem kényelmes mászkálnia rajta/benne a süninek (te sem farönkökkel szórtad tele a nappalit parketta/járólap/stb. helyett), akár a lábának is baja eshet egy balszerencsés lépést követően, de a lábujj ízületeket is károsíthatja, legrosszabb esetben deformitást is okozhat. Alomtálcában éppen ilyen káros lehet.
Van aki polár takarón tartja a sünt, én ettől egyenesen rosszul vagyok, teljesen természetellenes, nem csak én, de a tenyésztők többsége sem ajánlja (legalábbis az a 3 akit én ismerek egészen biztosan nem). Ugyanez a helyzet a kutyapelenkával is (persze van amikor ez szükséges, pl. műtét után vagy kisebb sebesülésnél, de egészséges állatnál én ezt sem preferálom).
Hogy ne legyen probléma a szagokkal napi szinten, szükség lesz egy alomtálcára, melyben a megfelelő töltelék elnyeli amit el kell. Sokan macska almot használnak (az első sünimnél én is így tettem), ennek az a hátránya, hogy könnyen és viszonylag sűrűn belemehet a nemi szervekbe (legalábbis fiú süninél ez visszatérő probléma volt). Léteznek olyan macska almok, amik porladnak használat után és nem csomósodnak, ilyen fajtát érdemes beszerezni. A nemiszervekbe jutó alom húgyúti fertőzést okozhat. Jelen állás szerint én inkább a csincsilla homokot ajánlom (ebben egyébként szeretnek fürdeni, hempergőzni is a sünök amíg tiszta), de mivel ez rendkívül drága én folyami vagy térkő homokot használok, melyet otthon én magam fertőtlenítek (a természetes tartásmódnál leírtak szerint).
Szilikonos macska almot TILOS sün alá betenni!!! Leginkább azért, mert ha megkóstolja belepusztulhat.
Mily meglepő, a sünök is esznek és isznak. Ennek megfelelően erre alkalmas edényeket is biztosítani kell számukra.
Az etetéshez én kissé magasabb és nehéz kerámia etetőt használok, mely azért fontos, hogy ne tudja felborítani (ez nem jelent semmit, fel fogja 🙂 ).
Az itató lehet az etetőhöz hasonló nehéz kerámia tál, vagy golyós önitató. Mindkettőnek van előnye és hátránya. Személyes tapasztalatom alapján a tálkába könnyen belehordhatja a forgácsot / talajkeveréket, így naponta akár többször is kell cserélni a vizet, cserében halk. Az önitatót azért szerettem az első sünimnél, mert ugyan van egy kis hangja ahogy a nyelvével lökdösi a golyót, hogy tudjon inni belőle, jellegzetes csattogó hangot hallatva, viszont könnyű tisztán tartani és a legtöbb skálázva van így nyomon követhető, hogy a süni hány ml vizet ivott az utolsó vízcsere óta. Igen ám, csakhogy a jelenlegi sünim (noha elvileg tudja hogyan kell használni), abban leli örömét, hogy rágcsálja és a terrárium falához csapkodja ami hát az éjszaka közepén nem a legfelemelőbb dolog. Szóval lényegében ezt is a sün személyisége határozza meg, hogy mi az, ami jobb esetében. Egyébként egyes tenyésztők eleve úgy adják el sünjeiket, hogy mindkét módszert ismerik (az Alag-Dombi tenyészet biztosan ilyen).
Az önitatót érdemes első alkalommal megmutatni. Nem nagy dolog, a golyót benyomva hagyni kell, hogy egy jó nagy csepp víz kibuggyanjon belőle, majd a sün orrát óvatosan hozzá kell érinteni (ne menjen bele a víz, nem megfullasztani akarjuk!). Ezután tudni fogja hol keresse.
Fontos megjegyezni, hogyha mindkettő előtte van (önitatós és tálka is), akkor a sün a tálkát fogja választani, mert az neki kényelmesebb.
Bújó, lak:
Mivel a sün alapvetően félénk állat (na és persze ugye nappal alszik) így szüksége van búvóhelyre. Ebből millió féle létezik, a legkülönbözőbb anyagokból. Jómagam a fából készült lakok híve vagyok, Müninek is anno fa házikója volt, Indymnek pedig már én magam készítettem parafa kéregből egy kis házikót. A lényeg, hogy akkora legyen, hogy elférjen benne és ne tudja vele magát megsebesíteni, ne tudjon beleszorulni. Kereskedésekben vásárolt kész faházaknál mindenképp legyen leellenőrizve, hogy szög nem e lóg ki valahol, ami sebesülést okozhat és ha ablak van rajta nem e tud beszorulni.
Hogy a süni tudja szabályozni magának, hogy milyen legyen a házban a klíma és ne fázzon, vagy épp ne legyen melege, érdemes berakni neki szalmát (NEM SZÉNÁT, mert az bepállik, penészedik, gombásodik és a lábára tekeredve akár amputációt is okozhat), vagy kisebb tiszta rongyokat amiket kedvére be tud vinni ha fázik vagy kivisz ha melege van. Én a szalma mellett voksolok, természetes, meleg, könnyen tudja rendezni és tisztításkor csak ki kell dobni és egy-két marék frisset beszórni (egyébként a friss szalmának nagyon kellemes illata is van).
Léteznek különfélne szövetekből bújózsákok, melyek többnyire valami meleg anyaggal vannak kibélelve, pl. polár. Ahogy a polár takaró aljzat, nekem ezek is természetellenesek, nem tetszik ez a megoldás, de mindenki döntse el maga, tény, hogy vannak egész ötletes darabok. Amire ez esetben figyelni kell, hogy a varrás jó minőségű legyen, sehol ne álljon el a cérna az anyagtól, mely komoly sérülés forrása lehet ha bele akad a körme.
Most, hogy már lakni is van hol a tüskésnek, jöhetnek a kiegészítők. Mivel nagy a mozgásigényük és kíváncsi természetűek is, ajánlatos berakni dolgokat amivel leköthetik magukat az éjszaka közepén. Bevált dolgok a csörgős labdák (mondjuk nekem épp egyik sünim sem foglalkozott soha velük), vizes boltban kapható PVC csövek (ezekben szeretnek bújkálni, főleg ha íves vagy Y alakú, de a tömítő gumikat ki kell venni, meg ne rágják), kis plüssfigurák amiket hurcolhatnak. Fontos, hogy minden olyan anyagból készüljön amiből nem tudnak kiharapni és lenyelni darabokat és a festékanyag nem mérgező. A sünök egy része szeret játszani a WC papír guriga közepével is, beledugják a fejüket és hadonásznak vele. Fontos, hogy ezeket hosszában ketté kell vágni, bele ne szoruljon. Én egyébként a bújkáló csövet is parafa kéreggel oldottam meg egy ideje, szerintem nagyon jól mutat és nem utolsó sorban teljesen természetes.
És ha már játék, utoljára hagytam a legtöbbet vitatott és mégis legfontosabb kiegészítőt, a futókereket/futókorongot. A süntartók egyre népesebb tábora 2 részre szakadt e téren. Egyesek szerint a futókerék a jobb, mások szerint a korong, mivel az kevésbé terheli meg a gerincet. Keréknél nagyon fontos, hogy minél nagyobb legyen (de MINIMUM 30cm átmérőjű) és TÖMÖR, véletlenül sem drótháló szerű vagy barázdált, ugyanis futás közben ezekbe beleakadhat a körme és eltörheti a lábát vagy le is szakíthatja a lábujjat. Az én sünimnek van korong és kerék is, az a tapasztalat, hogy a kereket jobban szereti, a korongon esetlenül mozog és hangosabb is.
Az is fontos, hogy a fiatal sünöknek nem ajánlott ezeket oda adni, mert túlhajthatják magukat ha nagyon rákapnak. Azok a tenyésztők akikkel én tartom/tartottam a kapcsolatot a 6 hónapos kort mondták, hogy megkaphatja a süni, így én ezt be is tartottam és ezt javaslom neked is.
Arra készülj fel, hogy a süniknek futás közben nincs arra idejük, hogy dolgukat az alomtálcában intézzék el, és hát minden ami mozgás közben kijön az bizony szét lesz csapatva a kerékben. Ezzel nem lehet mit kezdeni, nem ismerek embert aki erről le tudta volna szoktatni a sünjét. Ahogy egy Facebookos csoporttag fogalmazott anno: Ez nem opció, egy fícsör, ez a sün élmény része.
Ez megint csak az én megszokásom, de a kereket a sünim egy héten csak 3x kapja meg egész estére. VISZONT minden, azaz MINDEN áldott este ki van véve hosszabb-rövidebb időre amikor a szobában kedvére rohangálhat. Az esetek jelentős többségében él is ezzel a lehetőséggel, de ha épp nyűgös vagy rossz napja van, akkor felkéreckedik ölbe és ott békésen elalszik. Amikor nincs bent kerék akkor más játékok vannak, hogy le tudja kötni magát amit már fentebb taglaltam.
Ami még egy nagyon jó dolog, és szemmel láthatóan a süni is élvezi, az a nyulaknak kitalált jutalomfalat kereső játék. Nem írom le mi is ez, inkább beszéljen magáért a videó. Én lisztkukacot szoktam elrejteni benne mint jutalomfalat, de lehet egyebet is (pl Dreamies, de erről majd később lesz szó).
A következő részben egy igen kényes téma lesz terítéken. Szó szerint. 🙂 Vagyis arról lesz szó, hogy mit esznek és isznak a házikedvencként tartott Afrikai fehérhasú törpesünök.
A sorozat minden részét Zárdáné Bak Melinda, a Sünológia c. könyv szerzője, az Alag-Dombi Agár és Törpesün Kennel tulajdonosa, valamint a Magyar Törpesün Tenyésztők és Tartók Egyesületének (MTTE) elnöke ellenőrizte publikálás előtt. Köszönet érte!
Ha ez a cikk/poszt tetszett, akkor ezek is érdekelhetnek: