Országos Kéktúra 22. szakasz – Sirok – Szarvaskő

A mai nappal (2020. március 1.) belevetettük magunkat (a testvéremmel) az Országos Kéktúra csodálatos világába. Mivel egri vagyok, adta magát, hogy a Bükk szerelmeseként a 22. szakasszal indítsak Sirokról Szarvaskőbe. Mivel már jártam erre, tisztában voltam vele, hogy az ez OKT egyik legegyszerűbb része kevés szinttel és a maga 20km-es távjával.

Az indulást nem siettük el, a 9 órás busszal kipöfögtünk Az egri buszállomásról Sirokba, ahol a központban szálltunk le. Azonnal el is kezdtük magunkba tenni a métereket, néhány lépés megtétele után meg is találtuk a pecsétet egy étterem teraszán (tinta volt a pecséten és bármilyen időpontban hozzáférhető a lánccal rögzített fém plecsni). Ezután megkezdtük a szakasz leghúzósabb emelkedőjének leküzdését, vagyis az aszfaltút mentén felmentünk a várhoz (ahová most nem mentünk be, de aki nem járt még a siroki várban semmiképp ne hagyja ki, nagyon szépen rendbe rakták pár éve, 1 óra alatt be lehet járni, egészen aprócska). Innen egy laza jobbossal megindultunk a már messziről jól látható Barát-sziklák és Apáca-sziklák felé, ahonnan Pazar kilátás tárul elénk a Mátra vonulatára

Innentől kissé gondban vagyok, ugyanis annyira könnyű és jellegtelen ez a szakasz, hogy túl sok említeni valóm igazán nincs Rozsnakpusztáig, ahol a következő pecsét található. Esetleg annyit említenék, hogy a lényegében egyenes erdei úton haladva a 1,5 nappal ezelőtt leesett eső/hó miatt hatalmas sár volt, amiben a bakancs súlya pillanatok alatt megtöbbszöröződött.

Szóval elértük a következő pecsétet, ami egy hatalmas fára van felaplikálva. Ameddig a szem ellát, sár és vaddisznó túrások mindenfelé. Gyorsan benyomtuk a pecséteket majd indultunk tovább a nyíl irányába. Innen ismételtem egy hosszú végeláthatatlan sáros és egyenes szakasz következett. Itt meglepett minket egy 10-15 perces futózápor, de mivel a tavasz első napján kifejezetten enyhe idő volt nem foglalkoztunk vele, mentünk tovább. Egyébként az egész útra jellemző volt, hogy egy póló és egy széthúzott pulcsi több, mint elegendő volt. Ahogy kiértünk az erdőből, jött egy pár száz méteres aszfalton történő gyaloglás Bátor környékén (itt mindenki nagyon ügyeljen az autókra, szigorúan a szabályok szerint a forgalommal szemben haladj!), majd ismét az erdőbe irányított a fehér-kék-fehér felfestés. Itt következett egy kis emelkedő, de nem olyan masszív, mint az elején, ez inkább hosszú, sunyi módon nehezítette a dolgunkat. Ja igen, említettem már, hogy sár is volt?!

Gilitkán vettünk egy éles balost és elindultunk Szarvaskő felé. Szintén egyenes szakasz annyi trükkel, hogy itt már agyagos is a talaj és a közelben történő nemrégiben bekövetkezett fakitermelés miatt a sár (iszap) még elkerülhetetlenebb volt, mint eddig.

Ahogy felértünk a hegytetőre innen már egyenes út vezetett a weekend házak közt egy szép nagy réten keresztül (nem láttam, hogy ki lett volna írva a pontos megnevezés). Innen egyszerre volt látható az Eger mellett máig üzemelő Omya kőbánya és a Bélapátfalván 2000-ben bezárt Bélkő kőbánya (Bélapátfalvi Cementgyár) maradványa. Itt a tanyák miatt több állatot sikerült megtekintenünk, mint pl. rackajuh, lovak és egy akkora kutya, mint egy ember.

Innen elkezdtünk ereszkedni Szarvaskőbe, először a hétvégi házak közt majd jött ismét egy sáros és meredek erdei szakasz ahol is egy kedves ismerőssel és kislányával is összefutottunk ahogy felfelé igyekeztek a kellemes időben. Délután 2 órára be is értünk a faluba, ahol a mai nap utolsó pecsétjét is használatba vettük ami a kocsmában található. FIGYELEM! Ez a pecsét csak a kocsma nyitvatartási ideje alatt elérhető! Szerencsére a buszra nem kellett sokat várni (kb 5 perc), így kellően sárosan visszamentünk Egerbe és ez a kis kalandunk véget is ért.

(Kattints a képre a részletek megtekintéséhez)

2 apró lábjegyzet így a történet végére:

1, A nyomvonalrögzítést elfelejtettem elindítani a buszról való leszálláskor, így az első kb 1,5km hiányzik belőle, amíg felértünk a várhoz és elsétáltunk az Apáca-sziklákig.

2, Gyorsabban is teljesítettük volna, de kb az út felétől (Bátor környéke?) olyan irtózatos módon elkezdett fájni a térdem, hogy majd megőrültem, valószínűleg meghúztam vagy nem is tudom, de nagyon visszafogott. :/

Ha tetszett a bejegyzés

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: reddit
Reddit
Megosztás itt: pocket
Pocket
Megosztás itt: email
Email

Ezek is érdekelhetnek: